Saját élmények

Ez egy érdekes és szubjektív írás, minden ami történt velem, s ahogy én érzem jelenleg ennek kapcsán. A közösségi tervezésnél történt ami történt, az önkormányzat hozott döntéseket, azok meg sikerültek ahogy sikerültek.

Apró szösszenet, amikor kijött a főépítész asszony, hogy akkor megnézze azt, amit már előtte ő ellenőrzött, hogy be lehet állni az udvarunkra kocsival a Liliom utca felől, mert ugye ha kitiltanak minket a Béke sétányról, akkor onnan kellene tudni megközelíteni a telket gépjárművel. Megnézte, s megállapította, hogy hát, itt van egy épület, ahova be lehetne állni kocsival. És jelezte, hogy az épület rossz helyen van. A képviselőnk ekkor megkérdezte, hogy ha az önkormányzat állja a költségeket akkor arrébb raknánk-e azt? (csoda, hogy erre nem válaszoltam?) Mondjuk a főépítész asszony meg azon kérdésre nem válaszolt, hogy a Liliom utcában hová tudnám szabályosan leparkolni az autómat, ha nem tudok beállni a telekre, tekintettel arra, hogy nincs olyan hely a Liliom utcában, ahol a kresz szerint meg lehetne állni normálisan. Erre annyi válasza volt, hogy ehhez ő nem ért, nem rá tartozik… ezen is csak csodálkozni sikerült.

A beszélgetés során megállapította a főépítész asszony, hogy itt ő most nem azért van, hogy kérdésekre válaszoljon (bár a képviselőnk azt mondta előzetesen, hogy lehet majd kérdezni), hanem azért, hogy ő tegyen fel kérdéseket nekünk. Ez a nap volt a csodák órája… Tehát hozunk döntéseket, majd a következményekkel nem foglalkozunk. Ez ám a felelős hozzáállás.

Ugyanakkor a főépítész asszonytól azt is megtudtuk, hogy a Béke sétány olyan régen közpark, hogy már az idejét sem tudja mióta. Bár tavaly módosult ezirányban a HÉSZ, vagyis a főépítész asszony ezek szerint nincs tisztában az általa elvégzett munkával. – vagy a hivatalban is ismerik és kihagyták?

A megbeszélés során az a hasonlat tetszett a legjobban, amikor közölték velem, hogy ha bent lakom pl. egy lakótelepen, s a harmadikon van egy lakásom, akkor oda sem akarok beállni az autómmal. Nos, akkor ide miért is szeretnék? Teljesen ült a hasonlat: azért költöztem egy földszintes családi házba, hogy beálljak a kocsival a nappaliba. Itt dobta le az agyam az ékszíjat, s engedtem el a kérdést.

De mit is vár az ember egy olyan embertől, akihez amikor bejelentéssel, engedéllyel fordulunk, akkor a válaszban annyit ír: nem engedélyezem, megtiltom, ha megcsinálja megbírságolom, de legyen kedves küldjön fényképet a jelenlegi állapotról. Mégiscsak publikus a blogom, tehát nem minősítem. 🙂

Nos, érdekesen hat így a két cikk egymás után elolvasva. Most akkor közpark, vagy nem közpark? Ha közpark, akkor az önkormányzat miért is nem tartja rendben? Ha nem közpark, akkor miért mondjuk rá, hogy az? A főépítész asszony azt mondja a cikk szerint, hogy eredetileg közpark volt. Mikor volt vajon közpark, mert a személyes beszélgetésünkkor azt mondta mindig is az volt… Akkor most miért kell újra azzá tenni? Vagy hogyan van ez most? Én nem értem, vagy valaki mellébeszél?

Tetszik az a mondat, hogy az autóbehajtás mellett lobbizók elvitték a fókuszt. Fogalmazzunk konkrétan: az itt lakók, mikor szembesültek azzal, hogy el szeretné lehetetleníteni az önkormányzat a hazajutásukat, szerintem joggal emelték fel a hangjukat, hogy ebből a levesből nem kérnek!