Szúnyoggyérítés
2025 nyarán úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és lakossági aláírásgyűjtésbe kezdtünk a szúnyoggyérítés érdekében. Május végén és június elején két héten át, akivel csak találkoztunk – a parkban, sétánál, bolt előtt – megkérdeztük: támogatná-e, hogy az önkormányzat saját forrásból is lépéseket tegyen a szúnyoginvázió visszaszorítására?
A válasz egyértelmű volt: 109 aláírás gyűlt össze röpke pár óra alatt. Sőt, többen kértek ívet hazavitelre is – ezek közül sajnos nem mindegyik került vissza, de még így is sikerült komoly számokat elérni. Az aláírásokat átadtuk a képviselő asszonynak, és reménykedve vártuk a választ.
Természetesen nem az aláírt íveket raktuk ki, hisz azon személyes adatok is szerepelnek, azonban ha valaki szeretné, egy megkukkantásra meg tudjuk mutatni a másolatot, mind a 109 aláírással.
Tűkön ülve várjuk a képviselő asszony válaszát, s reménykedünk a mielőbbi gyérítésben, mert lassan minden nap vakarózva megyünk haza a kutyasétáltatás után mindezt úgy, hogy sok ezer forintot költünk a különböző szúnyogriasztókra, amivel ápoljuk a ruhából kilógó alkatrészeinket.
A válasz, amit kaptunk – és ami kimaradt belőle
Július 10-én megérkezett a válasz az önkormányzattól. A lényegi mondat a második oldal közepén lapult:
„Az elmúlt évekhez hasonlóan idén sem tervezi saját finanszírozású gyérítések megrendelését.”
Ez a válasz több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt, pedig 2 oldalnyi választ kaptunk.
Tudniillik: 2022-ben készült egy szúnyoghelyzeti tanulmány, amely feltérképezte a kalászi szúnyog-gócpontokat.
- Hol van ez a dokumentum?
- Elérhető nyilvánosan?
- Történt-e bármilyen intézkedés az alapján az elmúlt három évben?
- Ha igen, mi volt az? Ha nem, akkor miért készült a tanulmány, és mennyibe került?
Tervezünk, felmérünk… de mi valósul meg?
Eszünkbe jutott a Béke sétány esete. Ott is készült egy lakossági tervezési projekt – külsős cég bevonásával, ami egyelőre a fiókban pihen, mert nincs rá keret. Ez legalább nyíltan vállalt része volt a folyamatnak.
De ha már előre tudjuk, hogy nincs forrás a megvalósításra – miért készíttetünk tanulmányokat? Miért költünk tanácsadói díjakra, ha a valós, hétköznapjainkat érintő problémák – mint a szúnyoginvázió – nem kapnak forrást?
Mert bár jó érzés közösen álmodni egy élhetőbb városról, a szúnyogok nem álmodnak – csípnek.
🔍 Jog szerint rendben – de mégis, kihez forduljunk?
A válaszból egyértelműen látszik: az önkormányzat jogilag ügyesen fogta meg a kérdést. A jelenlegi szabályozás valóban a katasztrófavédelem hatáskörébe utalja a szúnyoggyérítést, így nem kötelező önkormányzati feladatként szerepel.
Ez papíron rendben van. (egy kicsit jobb lenne, ha legalább úgy utasítanak el egy ilyen kérést, hogy arról testületi döntés születik, s nem csupán a Polgármester úr egyszemélyben lehúzza a javaslatot, de sajnos nem jutott el a levelünk a testületi ülésig – lehetne egy kicsit határozottabb, agilisebb a képviselőnk)
De mi a helyzet a valósággal?
Mert a jogszabály nem csípi össze a gyereket. Nem zümmög a fülünkbe esténként. És nem okoz napi szintű bosszúságot azoknak, akik egyszerűen csak szeretnének a saját udvarukban, parkban, teraszon nyugodtan élni.
A válaszban volt valamennyi szándék, hiszen megemlítik a lakossági összefogást, a pangó vizek felszámolását mint közös feladatot – és valóban, ez fontos része a megelőzésnek.
Csakhogy ez kevésnek tűnik, ha a város egyes részei mocsarasak, elhanyagoltak, és ott nem történik semmi. Túl azon, hogy tabletták állítólag elérhetők lesznek, de:
- ezek nem használhatók halastóban, öntözővízben (pl. amivel paradicsomot locsolunk),
- nem osztják ki őket, csak „átvehetőek lesznek” a hivatalban – talán egy posztban a Facebookon, weblapon szerepel majd a lehetőség
- így az idős lakosság egy része egyszerűen kimarad az értesítésből.
Szóval bár papíron van szándék, a valódi, tevőleges segítség szinte teljesen hiányzik. Semmi konkrét intézkedés a gócpontokon, semmi célzott kommunikáció, semmi valódi mozgósítás.
Egy városvezetés nemcsak a paragrafusokért felel, hanem a helyben élő emberekért. Legyen az bárki – támogató vagy kritikus, kutyás vagy macskás, fiatal vagy nyugdíjas. Mert ha nem az önkormányzathoz fordulhatunk ilyen ügyben, akkor mégis kihez?
Mi nem várunk csodát. Nem kérünk milliós projekteket. De valami történhetne. Egy kisebb lépés, egy átmeneti intézkedés, egy próbálkozás. Bármi, ami előre mutat, nem a fiókba kerül.
És nem, a megoldás nem az, hogy:
- bent ülünk a sötét házban, mert nem lehet ablakot nyitni,
- a gyerekre nem adunk rövidnadrágot, mert úgy összecsipkedik,
- a kutyasétáltatás után a vakarózás marad az esti program.
Ez nem városi életminőség. Ez tehetetlenség.
Zárszó helyett: mit szeretnénk?
Mi nem hibást keresünk. Csak élhetőbb környezetet.
Nem elégséges évente egyszer gyéríteni, vagy csak akkor, amikor már nem lehet az utcán megmaradni. A szúnyoggyérítés nem luxus, hanem közegészségügyi kérdés.
És ha a lakosság hajlandó volt összefogni, talán megérdemelnénk, hogy ez a hang meghallgatásra találjon.
Ugyanakkor nem csak irogatok, hanem keresgélek is, és megtaláltam a katasztrófavédelemnél az alábbi ábrákat, ezen a linken: https://www.katasztrofavedelem.hu/38064/szunyoggyerites-terkep
https://www.katasztrofavedelem.hu/38063/heti-programok
🦟 Szúnyoggyérítés Budakalászon – mi történt eddig, és mi a helyzet most?
🔙 Mi volt 2024-ben?
Tavaly tavasszal Budakalászon elindult a Katasztrófavédelem által koordinált biológiai gyérítés, majd június 25-én és július 23-án kémiai földi beavatkozásokra is sor került. Ezeket hivatalosan is meghirdette az önkormányzat, és a lakosság részéről is volt várakozás, hogy legalább időszakosan csökkenjen a szúnyoginvázió.
Ami viszont különösen figyelemreméltó: július 5-én a Lupa-tó környékén egy magánmegrendelésű gyérítést is végeztek – nem a Katasztrófavédelem, hanem egy privát szereplő megrendelésére. Bár a hivatalos közlés nem nevezte meg a megrendelőt, elég valószínű, hogy a Lupa strand üzemeltetője állt mögötte.
Miért? Egyszerű: neki fontos, hogy az oda fizető vendégek tényleg pihenni tudjanak. Mert ha van vendég, van bevétel – és ha nincs szúnyog, van elégedettség. És ami még fontosabb: ha van akarat, akkor van gyérítés is.
📍 És most, 2025-ben?
Nos, a hivatalos térképek és heti gyérítési programok alapján Budakalász egyetlen alkalommal sem szerepel a Katasztrófavédelem által tervezett vagy végrehajtott beavatkozások között. Sem a június 9. óta elvégzett kezelések, sem a július 14–20. közé eső 29. heti tervezett gyérítések nem érintik a települést.
A városi önkormányzat honlapján sincs új hír, vagyis idén eddig teljes a csend.
🧩 Ami ebből leszűrhető
- A Lupa-tó példája megmutatja, hogy ha egy szereplőnek valóban fontos a szúnyogprobléma kezelése, akkor megoldás is születik – akár saját forrásból, akár önállóan.
- Ezzel szemben Budakalász idén kimaradt az állami gyérítési programból.
- A hivatalos kommunikáció továbbra is inkább a lakosság „egyéni” figyelmét kéri (pl. pangó vizek megszüntetése), mintsem hogy aktív intézkedések történnének.
update: 2025. augusztus 9-én kaptunk választ az Önkormányzattól a képviselőnkön keresztül. (a katasztrófavédelem levelében elektronikus aláírás szerepel, ami 2025. július 10. 16:10:05 dátumot mutat), a népegészségügy levelében szereplő dátum: 2025. július 7. vagyis alig egy hónapig ült rajta az önkormányzat, mielőtt minket értesített volna a válaszról. Hiába, a bürokrácia, az bürokrácia!)
A válaszból látszik, hogy a hivatalok leveleit vagy egyáltalán nem, vagy csak felületesen futották át (azt azért nem feltételezem egyikükről sem, hogy nem tudják értelmezni a válaszban rejlő mondanivalót), vagy én értelmezem rosszul azokat, mert egy egészen másik következtetésre jutottam. Egy sokkal bővebb értelmezésre: Az önkormányzat felelősségi körébe tartozik a lakosság edukálása, hogy bizony, a pangó vizeket le kell takarni, esetleg megfelelő szerrel kezelni (ehhez esetleg az önkormányzat beszerezhetné a szükséges anyagokat, hogy azok egységesek és megfelelő biztonságúak legyenek), valamint a közterületek védelméről gondoskodni jogszabályi kötelme van.
A neveket kitakartam, de ha valakit privátban érdekel, természetesen meg tudom mutatni a levelezést.
Még nem ért véget a történés, kaptunk választ a katasztrófavédelemtől, ahol szintén kifejtették, hogy ez jelenleg nem a katasztrófavédelem területéhez tartozik, tekintettel arra, hogy sem árvíz nem volt még idén, sem pedig olyan esőzés, hogy az általuk vizsgált gócpontok kialakuljanak. Ugyanakkor újra kaptunk egy törvényi szöveget, miszerint a szúnyoggyérítés az önkormányzat feladatai közé tartozik. A védekezést és az intézkedéseket az önkormányzatnak feladata megszervezni, s koordinálni ha szükséges, illetve a gyérítést is megrendelni is neki a feladata, mely ilyen formájában fizetős szolgáltatásként azért működik a katasztrófavédelemnél, még akkor is, ha az országos védekezésnek a részét ez nem képezi.
A népegészsgügy pedig azt írja:
Vagyis a lokális védekezés igenis hasznosnak minősülhet, mivel a szúnyogok nem fognak km távolságokat megtenni a kikelési helyszínüktől számítva. Szomorúnak gondolom, hogy az általunk megválasztott képviselő testület ilyen felületesen végzi a munkáját, s a felelősség alóli kibúvást olyan dokumentumokkal próbálja meg alátámasztani, melyek az általuk eddig megfogalmazott mondatokat cáfolják, s rámutatnak arra, hogy a témában igenis komoly felelőssége van az önkormányzatnak, s ráadásul a törvény szövege egyenesen kijelenti, hogy a vérszívó szúnyogok egészségügyi kártevőnek minősülnek, melyek ellen védekezni kell, és közterületen ez az önkormányzat felelőssége.
Lényegében nem értem, hogy miért viszonyul így a helyi önkormányzat a választóihoz. Miért nem fontos nekik az, hogy a választók, akik nekik bizalmat szavaztak, egy élhetőbb városban szeretnék ezt megtenni, hogy pl. 30-35 fokos hőségben ne hosszú ruhában kelljen a parkban, és az udvaron létezniük, hanem esetleg rövidnadrág, póló is lehetne a viselet. (Esetlegesen akár napozzon a parkban, vagy a kertben)
És hogy teljes legyen a dokumentumok sora, itt a két legutóbb megkapott anyag az Országos Tisztifőorvostól és a Katasztrófa védelemtől:
Összefoglalva, a lakosság megpróbálta, azonban ez a hivatali bürokraták kezei között elsikkadt. Ahogy az egyik kedvenc filmemben fogalmazott a tengeralattjáró kapitánya, mikor meglátta a kabinját: kicsi ám, de koszos! Valahogy így érzem magam. Kellemetlen, de mégiscsak a mi szúnyogunk! ők is ide tartoznak, hát éljünk velük együtt, fittyet hányva jogszabályra, jó kedélyre, öltözz vastagon, vagy vakarózz!
Aztán ki tudja miért, de ezt olvashatjuk 2025. augusztus 15-én: