Béke sétány

A Béke sétány évtizedek óta változatlanul éli életét. Általában csendes, nyugodt vidék, kisvárosias hangulatban. Időnként az egyik család az utcán is éli nem csöndes életét, néha sodrófával, néha késsel kísérgetve egymást gyorsított léptekkel. Időnként a rendőrség is meglátogatja őket valamely okból kifolyólag, de azt mondhatni, hogy a sétány felől nem sok vizet zavartak sokáig. Aztán kaptunk néhány padot az önkormányzattól s azóta már van miért oda is megérkezniük, így mikor a házban már nem férnek el valamely okból kifolyólag, hát ott a pad, pont jó helyen, így ott lehet étkezni, s le is lehet ülni. Kár, hogy a szemetes túl messze van, mert a hulladékot már nem sikerül elvinni a 3-4 lépés távolságra levő kukáig. 🙁

Nézzük mi is ez a Béke sétány, amit néhányan oly nagyon szeretünk. Ez egy mindkét végéből zsákutca, ahová csak az jön be autóval, akinek itt van dolga. Keleti végében a Szegfű utca felől van egy kicsi szolgáltató központ, ahol fodrászat és bolt található, előtte parkolókkal, mögötte az épületben még dolgozó cég autói parkolnak általában. Az épületet két mögé, a sétányra két oldalt is be lehet jutni, déli oldalon egy keskeny járda visz el hátra, míg a másik oldalon egy igencsak foghíjas betonút vezet hátra, aminél ha nem vigyázunk, gyorsan el lehet jutni a baleseti sebészetre egy szépen kivitelezett bokarándulással. Cserébe mi mindig vigyázunk, így eljutunk az épület mögötti parkolókon túljutva a sétány igazi murvával borított csendes talajához. Vagyis a murvás útban folytatódik az egyik oldalt, a másik oldalon egy mini park található, tulya sorral, s füves területtel, valamint két paddal kiegészítve, hogy aki le szeretne ülni, annak ne a földre kelljen megtennie azt. Haladva nyugati irányban a közkút után rögtön egy játszótér kerítése fogad, ami mögött az ifjúság tud játszani, a szülők találkozni, s megbeszélni a gyerekek játéka közben a világ nagy dolgait.
Az egyetlen, ami egy kicsit belerondít a képbe, hogy sehol egy nyilvános, vagy kevésbé nyilvános illemhely, így ha hirtelen a játék hevébe belefeledkezett a gyermek, akkor azt a kerítés külső oldalán, a tulya sor alatt szokták enyhíteni a szülők… Ez még nem is lenne oly nagy probléma, ha ezt időnként valaki eltakarítaná, azonban a néhány éves tapasztalat alapján azt kell írjam, hogy ez mégiscsak megtörténik, amikor valamely a közelben lakó honpolgár megsokallja, s rászánja egy egyébként unalmas délelőttjét, s összetakarít a felnövekvő generáció után.
De haladjunk is tovább a nyugati világ felé, a játszótér után egy mini dombocska található, ahol a gyerekek nagy örömmel és hévvel szoktak télen szánkózni, nyáron kétkerekű járgányaikkal nyargalni le a „hegyről”, szép hosszú kifutóval a végén…
Itt a hegyvidék végénél kezdődik egy saras szakasz, amit az ide látogató négykerekűek gazdái használnak, s parkolnak ideiglenesen, vagy folyamatosan. Mivel a talaj itt nincs előkészítve egy kis murvával, vagy egyéb keményebb anyaggal, így ha nedves az idő, bizony bokáig érő ingovánnyá változik a talaj, mert a füvet azt sajnos már kiparkolták a közlekedés résztvevői.
Folytatván az utunkat a megszokott irányban, a sétány bal felén folytatólagosan halad az út, mellette egy valaha szebb napokat megélt betonplacc fogadja az oda látogatókat, ahol aztán lehet labdázni, tollasozni, s megannyi szórakoztató dolgot művelni. Hétvégén van is látogatója időnként, ha jó az idő bringával, rollerrel, tollasszettel, elektromos hajtású minijárgányokkal. Időnként pedig ide parkoló autókkal, akiknek az utasai nem tudják máshogy megközelíteni a helyi állatorvosi irodát (gondolom elkopna a cipőjük talpa, ha sétálni kellene 25-30méternyi távolságot a kocsitól), így a pálya keleti végében igazi kis tavacskák születtek, ahol meggyűlik a víz, s a bátor kiskutyák, akik séta közben megszomjaznak, van hol oltsák a szomjukat.
És elérkeztünk a sétány közepéig. A betonplacc végében kezdődik egy picinyke fasor, egy keresztbe átjárható gyalogos útszakasszal, amit a bringások és a gyalogosok előszeretettel használnak is, lerövidítve így a hazautat a Mályva utca irányából.

A sétány másik oldalát közelítsük meg kintről, talán úgy egy kicsit egyszerűbb. A Kovács Lajos utcából nyílik a behajtás, ahol egy egysávos kis földút van, végig murvával megerősítve hogy esőzések után se álljon meg a víz rajta, s elbírja a járműforgalmat, legalábbis amit az ittlakók járgányai rárónak. Az első méterek után véget ér az egysávos behajtási lehetőség, s kiszélesedik előttünk a tér, feltárul a Béke sétány teljes valója. jobbra egy kis „utca”, ami megkerül egy mini parkot, ahol valaha betonból készült asztal és padok várták a piknikezni vagy csak megpihenni vágyókat. Ebből mára sajnos már csak az asztal maradt meg, de kis liget még így is igen hangulatos kis része a nagy egésznek. Ha az úton maradtunk, akkor egy V alakban kettéváló útszakaszhoz érkeztünk, ahol középen egy kötelező haladási irány jobbra tábla várja a járművel érkezőket, bár ez nem szokott senkit sem zavarni, mindenki nyugodtan elhalad mellette balra is, főleg mióta megnyílt a fagyizó a sétányon, s nem tudják merre keressék azt. Ha mi szabályosan jogkövetően tartjuk a nekünk szánt irányt, akkor jobbról a fasor mögött 2 szintes társasházak fogadnak minket, amik később 2 szintes magánházakká avanzsálnak. Az úton tovább eljutunk szépen lassan a sétány közepéig, ahol egy laza balos kanyarral tudjuk abszolválni a fordulót, s miután ezt megtettük, egyszintes régi építésű házikók sora szegélyezi a sétány oldalát, egészen a Kovács Lajos utcáig. De ne siessünk ennyire, mert mit is találunk a két út között? Itt bizony egy kis gyöngyszemnek ad otthont a vidék. A sétány közepétől visszafelé egy kis zegzugos árnyat adó, fákkal sűrűn övezett terület, ahol csak az autóút szakít ki magának egy keskeny részt, s a többi bizony fára mászós, bújkálós, bokros rész, ahol mókusok, madarak és az élővilág megannyi résztvevője érzi otthon magát. Van itt diófa, gesztenye, eperfa, s még sorolhatnám hányféle növény, de nyugatra haladva megjelennek a méltán híres budakalászi cseresznyefák, melyek szegélyezik az utat s középen egy jókora füves rész terül el, ahol az árnyék mellett egy szegény pad is árválkodik, de ezen padnak a kihasználtsága szerencsére már fent részletezetten azért megvan akkor is, amikor nem piknikezik kint senki. A fáradt vándort mindig vidáman várja, s mivel összeszedjük más után is az ottfelejtett szemetet, így önfeledten lehet rajta beszélgetni, nem szükséges a szemétben tocsogni.

Nos ezen a szép zöld területen szoktunk mi kutyások időnként (minden este) találkozni, s megvitatni az élet nagy dolgait, miközben a kutyáink is ugyanezt teszik, miközben kergetik egymást, vagy éppen a labdát….

Ó, igen, a forgalom. Mivel ez egy sétány, s ráadásul zsákutca, a forgalom jelentős. 🙂 Egy szép pénteki napon megszámoltam, mert éppen ráértem, s a kertben pihentem javarészt (meg elraktam a téli tüzelőt), egy igen meglepő eredményre jutottam: elérte az utcán elhaladó autók száma a 10db-ot. A fagyizó már zárva, éppen nem volt felújítás senkinél, hogy a munkások dolgoztak volna, s a futárok is csak egyszer jönnek egy nap, ha van valakinek rendelése. Változik a helyzet, ha a fagyizó nyitva, mert olyankor van, hogy szép libasorban a forgalommal szemben érkeznek, majd parkolnak mindenhova, ahol úgy gondolják, hogy elfér a járgányuk…
Szóval azt lehet mondani, hogy igen, a sétány a béke szigete, ahol reggel madárcsicsergéssel indul a nap, s denevér szárnyak csattogásával fejeződik az be.